Aggie Loves New York: Vége az első hétnek Astoriában...

Vasárnap délután, kiürül a lakás. Na, ilyenkor jönnek a gondolatok. Még hallom a gyerkőcöket a ház előtt. Elmentek. Most olyan jó egyedül lenni. Persze nem tart sokáig. Csesztetem a telefonomat. Akit fel kellene, azt nem hívom, akinek a hívását várom, az baszik felhívni. Tegnap elmentünk a Bronx Zoo-ba. Kicsit eltévedtünk odafelé, mert útépítés volt és eltereltek minket a helyes útról.

Úgyhogy véletlenül átugrottunk Jerseybe a Washington Bridge-en… Az a híd nem vicc. Hatalmas. Nem láttam még ekkora hidat élőben, tényleg lenyűgöző. Közben a kölykökkel ordítottuk a zenét, ami szólt a kocsiban… Cascada Everytime We Touch – remix, olyan mélyládával, hogy csoda, h az üvegek nem repedtek be. Egyébként a szám szörnyű, de volt valami varázsa, amikor a 3 kölyök ordítva énekelte mellettem. Szerencsére olyan hangosan szólt a zene, hogy hiába énekeltem én is, az én fahangomat nem hallotta senki. Még én sem:D

Még szerencse, hogy voltam már egy párszor az állatkertben, mert nagy csalódás lett volna egy ehhez hasonló első alkalom. Ugyanis ahogy megérkeztünk, megkajáltunk, és megnéztük az új Madagaszkár-házat (úúú sok kis lemúúúúrral) eleredt az eső. De szakadt. Szóval Hamar leléptünk. A látogatás ingyen volt, ugyanis csont nélkül bevették, hogy 17 éves vagyok, és a családhoz tartozom. :D Végül is a családhoz tartozom. És végül is... ja nem… már rég elmúltam 17.

Kiderült, hogy Benjit felkérték tanársegédnek. Egy több mint 400 fős fizika csoportja lesz... És még csak most volt elsőéves... Dude… Komoly. Asszem ő a legokosabb az egész családban. Mert érted… a törit azt beseggeled, a földrajzot, a magyart is be lehet magolni, római jogot, de aki a fizikát érti…?!?

Egyébként nagyon dög velem, mindenért basztat. "Little Sasa" - illetve amilyen Sasa volt régen. Kellene neki egy csaj.

Zsuzsi tegnap isteni sütit sütött megint:)