Zuhogó esőre és erőtlen mennydörgésre ébredtem. Mindenki alszik - engem sem az eső, hanem a jet lag hajtott ki az ágyból. Az előbb olvastam, most írok. (Le sem tagadhatnám a magyartanár anyámat) Tegnap találkoztam a jelenlegi elsőszámú rajongómmal, egy 6 hónapos kislánnyal, akire a legnagyobb rosszindulattal sem mondhatnék mást, minthogy tökéletes. Ez a kis tünemény hosszú percekig bámult érkezésemtől a távozásomig. Mondják, hogy minden gyerek szép. Hazudnak. Vannak szép gyerekek, mint ahogyan vannak szép menyasszonyok is. De nem mondhatnám, hogy mind szép lenne. Sőt. Én pl. állítólag elég rusnya kisbaba voltam, és menyasszonyból is láttam már olyat, aki a külső tekintetében kihívásokkal küszködik. Viszont ez a kislány olyan volt, mint egy kis költemény. Semmi „édes kis” hurka, semmi kivörösödött bőr, semmi összevissza csorgó nyál, semmi „fika” (a mama többek között ezt a szót is tudja magyarul, valamint tökéletes győri kiejtéssel mondja: hütttő) Szép szemek, babahaj, semmi nyafogás, csak lelkesedés. És MOSOLY. Rám, felém, nekem. Bearanyozta a napomat.
Kezdi lerombolni azt a régi és gusztustalan emléket, ami miatt évekig csak a hányinger fogott el, ha kisbabákról beszélgettek illetve áradoztak a „többiek”. Miszerint a régi tánctanárnőm a tánctáborba elhozta magával a kisfiát. Ekkor én 9 éves lehettem. Meleg volt, és egyébként is dohos fülledt faházakban laktunk. A gyerek beszart, mire Jutka néni, mintha legalábbis a világot készült volna megváltani, kedvesen megkérdezte a többi kölköt, hogy naaa?!?!? Ki nézi meg, hogy rakom tisztába Andriskát??? A sok kíváncsi kis bogyó szinte visongatni kezdett az örömtől, majd engem is magukkal sodorva beterelődtünk az egyik faházba, ahol egyre büdösebb és büdösebb lett… és egyre melegebb és melegebb, és büdösebb, és a látvány is émelyítő volt, és áááááá… és úgy éreztem, hogy megfulladok. És akkor évekre kiábrándultam az összes „jóillatú” kisbabából… Komolyan mondom, igazi trauma ért ott engem. Szörnyű volt. :( Hé.. Nem funny.
A tündéri bébivel való találkozás után elmentünk a kínai büfébe, ami olyan, mint otthon a Trófea, csak olcsóbb, és kevésbé elegáns, viszont legalább annyira finom a kaja, ráadásul sokkal több a tengeri herkentyű. 15$-ért ettem rákot (kicsit, nagyot, többféle módon elkészítve), halat, zöldbabot, salátát, gyümölcsöket… és még mi mindent lehetett volna, ha eszem mondjuk csirkét, vagy másféle húsokat…
Közben úgy néz ki, elállt az eső és Dalma is felébredt. Ahogy felkelt az ágyból máris jött, kérdezte: Ági, miért van olyan sötét, mintha délután lenne?
Mert esik az eső, felhős az ég… Rossz idő van. Napokig ilyen lesz. Nem is baj, mert legalább folytatom a logo-tervezést, amit már tegnap elkezdtem… Lassan mindenki ébredezik.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése