dolgozooooooom:) lassan egy hónapja mááááár!!!!!!!!

Ok, tudom, több, mint egy hónapja nem írtam. De nem akartam traktálni senkit feleslegesen... Ok, ez nem igaz. Eleinte azért írtam sűrűn, mert nem volt mit csinálnom. aztán egy fantasztikus hétvégét töltöttem Washingtonban az egyik példaképem inspiráló társaságában. Erika, akit a BKF-nek köszönhetek, július elején látott vendégül DC-ben. A hosszú beszélgetések sok mindenre ráébresztettek. Rájöttem, hogy igenis nekem kell tennem azért, hogy otthon érezzem magam itt. Amint egy kicsit igyekszem, az univerzum is ad majd cserébe nekem valamit. És adott is. Kaptam egy testvért (Sasát), kaptam egy barátnőt (Karlát), kaptam munkát, és ami most nagyon fontos, TAPASZTALOK. GYAKORLOK, DOLGOZOM, ÉLEK, FIGYELEK, TANULOK.  Spanyol Harlem szívében dolgozom. Hostess vagyok egy népszerű étteremben. Mindenki fekete, vagy spanyol, úgyhogy hamar felfigyeltek rám. Szerelmesleveleket kapok, bókokat... imádnak. Különösen a főnök. El akar venni feleségül. Nem viccel. A csillagokat lehozná, ha kérném. De nincs köztünk semmi. Mióta itt vagyok, még csak a kezemet se fogta meg senki. Nem iszom, nem cigizek, nem drogozom, nem káromkodom. You're sexy but classy My Love - főnök. Minden nap úgy öltözöm fel, mintha bulizni mennék, de visszafogottan. Engem úgy ismernek itt, hogy Aggie, The Good Girl from Hungary.. Senki sem mer komolyabban kikezdeni velem. a főnök miatt is, másrészt meg nem sugárzok magamból semmi olyat, ami arra engedné következtetni a vendégeket, vagy bárkit, hogy  szabad a pálya. De ilyen sok pozitív visszajelzést még életemben nem kaptam. Nagyon jól esik. A környék nem a legjobb, múlthéten lelőttek valakit délután 5 kor a sarkon, gyerekek szeme láttára egy taxiban. Másnap jöttek a zsaruk és mondták ,hogy a környékre ne szállítsunk ki kaját, mert veszélyes... Tegnap este pedig kaptam egy emergency button-t ... ha megnyomom, azonnal kérdezés nélkül jönnek a zsaruk. Az övemen hordom.  Engem ilyen dolgok nem tartanak félelemben. Általában egyedül járok haza. Kivéve, ha a főnök tesója hazadob kocsival, vagy ha kifizetik a taximat.... Mivel tudják, hogy vegetáriánus vagyok, minden nap seabass-t eszem, amiről csak 2 napja vettem észre, hogy az egyik legdrágább kaja az étlapon... oops... ezért irigykednek a csajok, mikor látják, h mit eszem.... áháá. cikiznek is.. de leszarom. Beszéljenek csak. :D nincs jobb dolguk?! Minden este 10kor jön a shrimp sushim... na hát az se tetszik mindenkinek. Rosszul gondolkoznak. Számító banda. Gondolom az évek, meg a rutin. Ezeken csak nevetek. Nem írtam alá szerződést, se kimondva, se kimondatlanul. Úgy értem, sosem bátorítottam senkit. Ha ezt meg ezt megkapom, akkor ezt meg ezt adom cserébe... Nincs ilyenem. Sőt.. életemben nem volt ilyenem. Adok ahol tudok, amikor tudok, akinek tudok, amit épp tudok.  Mindig adok, ha úgy érzem adnom kell. És semmit soha, ha úgy érzem, hogy nem kell. Hogy mit kapok? Sosem kérek semmit. Talán néha remélek. Kompromisszum. A dolgok működésének egyik alapja. Előbb adni, és TALÁN visszakapod... ha nem kapsz semmit? talán még nem adtál eleget. Hiányoztok...  Még megvan a jegyem visszafelé.

Underneath the mountain ranges
Where the wind that never changes
Touch the windows of my soul...

Zsuzsi elballagott...

Jelentem, a kishölgy befejezte az általános iskolát:) 2 hete volt a prom-ja, azaz a nyolcadikosok bankettje. Földig érő lila szaténruhát kapott az utolsó pillanatban... Csodáltuk, mint egy szép hercegnőt. Amikor annyi idős voltam, mint Zsuzsi, engem nem engedtek el a bankettünkre, ugyanis pár nappal előtte az osztálykiránduláson sikerült marhára bekarmolni. De úgy, hogy az osztály egyharmada lerészegedett. Nem kicsit... Nagyon. Természetesen benne voltam a szervezésben, napokig készültünk rá. Komoly szervezési feladatot igényelt ugyanis a pia beszerzése, szállítása, és persze a tárolása. Pia mint: házi pálinka, konyak, tojáslikőr, Bailey's, whiskey, vodka... és minden, amitől hányni lehet. Inkább tömények, mert marhára biztosra akartunk menni... Lebuktunk. Tagadtunk. Hiába. Bünti. Az egész falu erről beszélt. Baromi égő volt a szülőkre nézve. Pedig szegények semmiről sem tehettek.... Szóval nekem kimaradt a bankett, amire kb. negyedikes korom óta készültem. A sulidiszkó mindig varázslatos esemény volt. Minden évben volt három: karácsonyi (vagy Mikulás-diszkó), farsangi, és az év végi... ahova csak akkor mehettél, ha meghívtak... És persze arról álmodoztál, hogy valaki (esetemben az első szerelmem Viktor) majd felkér lassúzni.... egyetlen egyszer volt lassú rész az esték folyamán: 3 szám ment egymás után.. az I will always love you az első években, aztán a Titanic betétdala volt az elmaradhatatlan tapizós zene...  Titkon csak arra vártál, hogy majd odalép hozzád valaki egy fülhallgatóval, mint Mathieu a Házibuliban... Persze nem volt ilyen.  Lassúzás azért igen, de csók sosem. Mivel Anya igazgatóhelyettes volt a suliban, ahova jártam, nem is nagyon lett volna esély rá. Szigorúan fogott ilyen téren.  

Császár Előd, Republic, Mr. Rick, Kerozin... 2Unlimited, AD Stúdió, Spice Girls.. BSB.. Szkúter, meg Bruklinbónsz... Happy Gang ...Tánc egészen este 9-ig... :) Most muszáj beillesztenem valamit... csak az érzés kedvéért... 

Szóval, Zsuzsi elment a bankettre... 6-9 ig. Nem volt fenomenális, de megbeszéltük, hogy ez így szokott lenni... Túl magas elvárások. 

Amikor Zsuzsi promjának vége lett, kb akkor kezdődött a Marina and the Diamonds koncert a Webster Hallban. A csajnak őrült jó hangja van, látszik, hogy szívből énekel, valószínűleg maga írja a számait... De szörnyen volt felöltözve. Ennyi erővel egy krumplis zsákot is a fejére húzhatott volna... Szerencsére nem készült fotó az este folyamán... ugyanis én megint megfeledkeztem arról, hogy mióta vega vagyok, nem bírom a piát... Hazaértem. Épségben. Verának köszönhetően. 

Aznap volt az első komoly edzésem, úgyhogy másnap nemcsak a másnapossággal küzdöttem, hanem az eddigi legdurvább izomlázzal is... Edzés-buli nem jó együtt. Az egyik üti a másikat. Ha most választanom kellene, akkor edzés. Komolyan. Majd az edzésről később... 

Meg a főzésről is később... 

Zsuzsinak megvolt a ballagása is 23-án csütörtökön... Aznap volt Benji szülinapja. Nagyon klassz ceremónia volt. Vicces, nem szomorú és sírós, mint Magyarországon.

 YEEEEEEEEEEE!!!!!!!!!!!

 Esti vacsi, ünneplés, kaja, pia, barátok:) 

Most hajnal fél 6 van. Illetve reggel. Már világos... Itthon voltam EGYEDÜL. Mindenki lelépett kempingezni. Imádom a kis családot, de nagyon jó egyedül lenni egy kicsit... Nem tudtam elaludni egész éjjel, és most sem vagyok álmos.... Ez lesz az első Július 4-ém. Le kell feküdnöm. Holnap edzés. 

Hit/Akarat

Az előző bejegyzésen kavart az agyam egész délelőtt. Már amikor nem akartam épp meghalni edzés közben és kicsit utána is. Apropó halál. Nagyapám (nekem csak Papi) és én elbúcsúztunk egymástól, (mert elutaztam, egyébként jó egészségnek örvend) és közben akkor először szó esett a halálról. Mindig eltereltem a szót, ha erről kezdett beszélni. Egyébként a többi kisöreghez képest neki nem hiszem, hogy ekörül forogtak volna a gondolatai. Sőt. Ő egy életrevaló, igazi túlélő típus, aki akkor is tartotta magát, amikor a legnagyobb tragédiák érték. Nem volt tökéletes reakciója minden helyzetben, és Ő maga sem tökéletes a szó általános értelmében. De bármilyen döntést hozott is eddigi élete során, a következményeit igyekezett méltósággal és meggyőződéssel viselni. Ami külön figyelemre méltó, h nekünk SOHA nem nyavalygott azon, hogy mennyire kicseszett vele az élet azzal, hogy édesanya nélkül nőtt fel, fia után pár évvel az unokáját és később a feleségét is el kellett temetni. Valahogy mindig úgy éreztem, hogy elfogadta, hogy szeretteinek sajnos -az egész család szomorúságára- ennyi jutott csupán. Papi mindig tartja magát én pedig imádom, hogy olyan, amilyen. Szóval mi megbeszéltük, hogy azt, hogy mi van a halál után, azt valószínűleg Ő fogja hamarabb látni, mint én... Mert elvileg ez az élet rendje. De azt is megbeszéltük, hogy ez egy igen érdekes élmény lesz, és mindketten egyetértettünk abban, hogy van folytatás, és egyikünk sem a klasszikus menny-pokol- dologra gondolt. Érdekes volt, hogy ekkor nem sírtam el magam, mosolyogtunk. Pusztán tárgyilagosan beszéltünk, mint egy fontos eseményről az ember életében. Nem beszéltünk a majd utána maradó űrről és fájdalomról. A sírás és a gyertyák szagáról, a nyirkos zsebkendőkről, a zene és tévé nélküli fotóalbum nézegetéssel töltött családi estékről. Az elcsukló mondatokról, a fekete ruhákról, a sápadt, szomorú részvétnyilvánító rokonokról, és a szertartás többi részéről... Hogy mennyi mindent jelent nekem, és hogy remélem a gyerekeimnek is ilyen lesz majd az Apám. Nem, mi nem beszéltünk ezekről. ha véletlenül be is úszott egy ilyen gondolat, már kezdtem érezni a gombócot a torkomban, azt a kiszakadni vágyó mély és fojtogató sírást, még akkor is, ha TUDTUK hogy ez a vég nem olyan igazi vég lesz.  Ez olyan, mint amikor vége egy Olimpiának, és kiürül a stadion, és tudod, hogy ott már nem lesz több Olimpia, amíg te életben vagy,  ezért ürességet és szomorúságot érzel, de a sportolók tovább élnek, és pár hét múlva már máshol lépnek pályára. 

Sokféle igazság, teória létezik arról, hogy miért vagyunk, ki irányít... Ki előtt kell szégyellned magad, ki fog megbüntetni, melyik isten várja, el, hogy őt szeresd a világon a legjobban, Van olyan hit, ami elvileg békés, gyakorlatilag félelemben tart egész életed során. Van, amelyik békén hagy, csak fizess adót. Van amelyik szabadságot ad, van amelyik a legkülönbözőbb formákban korlátoz. Hogy a hatalmon lévők melyik ellen uszítanak éppen, vagy melyik gyakorlására köteleznek, az attól függ, hogy éppen mi éri meg jobban. Nekem majdnem 15 éves koromig szinte kötelező volt templomba járni, még sem lettem keresztény. Egészen kicsi gyerekként feltettem azokat a kérdéseket, amikre a válasz nekem éppen elegendő volt ahhoz, hogy cáfolni tudjam a keresztény tanokat. A Mikulásban több hitem volt néhány éven keresztül, mint az Egyházban egész életem során. De addig a pillanatig, amíg engem nem próbáltak megtéríteni, megőriztem a nyugalmamat, és úgy érzem - néhány csúnya, dacos megjegyzést (persze családon belül) kivéve- senkit nem sértettem meg azzal, hogy ócsároltam, vagy becsméreltem, meghazudtoltam valakit a hitében. Ha engem akar valaki meggyőzni, felteszem a kulcskérdéseket. Amik szúrnak. De ahhoz nagyon erőszakosnak kell lennie annak, aki bepróbálkozik. Ugyanis a hit, legyen az bármilyen, befolyással van az egész életünkre. És mint ilyen erős befolyásoló tényező, rendkívül fontos. Szóval, adhatsz tanácsot a szomszédnak, hogy ne kösse ki a kutyáját (bár sokan ettől is kiakadnának), mert lehet, hogy egy meleg nyári napon ott fog megdögleni az udvar közepén, véresre kopott nyakkal, de nem, nem hiszem, hogy megmondhatod neki, hogy amiben egész életében hisz, ami alapján gondolkozik a világról, az "bullshit". "Mert amikor ortodox zsidók mennek el melletted az utcán, nem szólsz oda, hogy hé öreg, vedd már le a kalapod, hogy nézel ki? Baaazmeg, 40 fok van, te meg itt parádézol" Nem téped ki a rózsa fűzért a bokszoló kezéből a címvédő meccse előtt, mondván, hogy "inkább melegíts be, mert nem az ima fog segíteni." Nem sütsz titokban húst egy vegetáriánus ételébe, és még sorolhatnám. Elismerem az orvostudomány, a biológia, a fizika és kémia bonyolult szabályrendszerét, és irónia nélkül csodálom azokat, akik beszélik ezt a a nyelvet. De HISZEM, hogy egy maratonhoz több, kell, mint tökéletesen futásra teremtett test, és mindennapos edzés. 

élet/halál/helyzet

avagy Van élet a halál után?

Borzasztó elcsépelt kérdés. Állítsuk fel azt a hipotézis, hogy nincs. (Csak kimondom, hogy nincs, és máris összeszorul valami itt belül).
Nincs. Nincs menny, nincs pokol. Nincs ítélet, nincs fény, nincs beszélgetés az életed filmjéről és pláne nincs folytatás. Nincs következő, nincs "még egyszer" és nincs "legközelebb majd". There is no next life... Most gondolkozom... Várj. Nehéz. Nyilvánvaló, hogy számomra ez elképzelhetetlen, de megpróbálom. Azért kell megpróbálnom, mert az imént érdekes beszélgetést folytattunk 3asban. Röpködtek az érvek, az éles, néhol értetlen, néhol hitetlen, néhol határozott pillantások. A téma nem az élet a halál után volt, hanem az, hogy a társadalmunk különböző rétegei mennyire átjárhatatlanok, és hogy aki rossz helyre születik, szinte esélye sincs a felemelkedésre. Nem jutottunk dűlőre. Mindhárman értelmes, felnőtt emberek vagyunk, a világ sokszínűségéhez képest egy helyről jöttünk, nem vagyunk szélsőségesek sem, mégsem egyeztünk. Az én véleményem az, hogy az álmodik nagyot, akinek megvan a lehetősége arra, hogy valóra váltsa. Lehetsz Te bárhol a világon, élhetsz bármilyen körülmények között. És nem véletlen, hogy oda születsz, ahova. Mert a sors mindig különböző kihívások elé állít, minden egyes életedben. Lehet az egy alkoholista apa, egy kurva mama, egy pedofil nagybácsi, egy autóbaleset, ami megnyomorít, vagy ha eleve úgy is születtél... Ettől még lehetsz sikeres, lehetsz maratonfutó, lehet családod, lehetsz tanár., megtanulhatsz szeretni, élvezheted a táncot, megmászhatsz hegycsúcsokat, ha így kell lennie. Kell érte tenni a jelenlegi életedben is, de rengeteg múlik az előző életeidben elkövetett tetteiden. Ha rossz voltál az előző életedben... Mondjuk kínoztad az állatokat, akkor ne csodálkozz, ha a következőben téged kínoz meg valaki fizikailag, vagy lelkileg. Ha valahol egy fejlődő országban születik egy kisbaba, valószínűleg még olyan szinten van, hogy neki pontosan azt kell megtanulnia, hogy hogyan éri el, hogy életben maradjon. Ha élt 15 évet ebben az életében, könnyen lehet, hogy újra ott születik, de már 30 évig él, a következőben pedig már nem ott születik meg, hanem egy fejlett országban.. és így tovább. Nem véletlen, hogy valaki zöldnek születik, ha a világot éppen narancssárgák uralják. Lehet, h az ő sorsa az, hogy elsőként átvegye a hatalmat.. de az is lehet, hogy elmegy egy háborúba, és megölik. Az is lehet, hogy embereket fog megmozgatni, mondjuk a verseivel. Akkor költő lesz belőle? Nem biztos, lehet, hogy gyógyszerész, aki otthon a magányában írni kezd, mert valami súgja ott belül... Mindenkinek megvan a maga feladata. Ha teljesíted, átmentél a vizsgán, és egyre könnyebb lesz bizonyos dolgokon túljutni, bizonyos dolgok pedig mindig újabb kihívást jelentenek majd. Mindenki a maga szintjén nyomorog, de mindenki lehet boldog is a maga szintjén. Sajnálhatod azokat az embereket, akik sokkal rosszabb körülmények közé születnek, mint Te, és vágyhatsz olyan emberek helyében lenni, akik jobb körülmények között élhetnek Cseszegetheted azokat, akik hasonló helyre születtek, mégsem élnek úgy a lehetőségeikkel, ahogyan Te teszed, vagy épp Te sem teszed... De mindig tisztában kell lenned azzal, hogy különböző küldetéseink vannak, amikhez különböző feltételeket kaptunk. Minden egyes élet a másikkal összefügg.Valakinek a gyermeke vagy, és valakinek a szülője, valakinek házastársa, közben egy másiknak a testvére. Főnök vagy, és alkalmazott, tartozol és tartoznak neked. Valaki elhagy érted egy másikat, valaki téged hagy el valaki másért. Az egyik klubból kirekesztenek, a másikba befogadnak. Egyszer áldozat vagy, másszor elkövető. Ítélsz, ítéltetsz. Valamelyik életedben rossz helyre születsz, mégis sikeres leszel, de nincs családod, a következőben épp fordítva. Egyszer hős vagy, milliók megmentője, röpke, fellobbanó gyertyalángnyi élettel. A következőben boldogan, szépen, csendben mész el nagypapaként. Klári kibírja melletted, Géza lemorzsolódik. Szabit elüti egy autó, nem tud járni. Jocó simagöröngyösi cigánygyerek, a legjobb barátod, Feca második kerületi gazdag srác, drogfüggő, rákos, jó arc, haverod. Neked a feladataid közé tartozhat: Elviselni Klárit, Gézát elengedni, Szabiban tartani a lelket, segíteni élni,  Jocót felvállalni a világ előtt, kiállni mellette, Fecát elfogadni. De lehet, más: Klárit elengedni, Gézát visszaszerezni, Szabit segíteni meghalni, (ha kéri) Jocót feljelenteni, Fecát kizárni az életedből, mert rossz hatással van rád. És persze közben megvizsgálni: Mit akar nekem tanítani Klári, Géza, Jocó, Feca és Szabi? Miért vannak az életemben? Miért kell ezekkel a problémákkal megküzdenem, mikor van annyi minden más is?! Az út önmagunk megismeréséhez mások megismerésén át vezet. Tükrök vagyunk.
Bonyolult folyamatok mennek végbe itten, kérem szépen. Olyan bonyolultak, hogy egyetlen élet édes kevés lenne rájönni a titkokra. Gondolj bele! Rossz helyre születsz, megkéselnek 14 évesen a szomszéd srácok Harlemben? Tényleg elhiszed hogy ennyi esélyt kapunk? Valaki épphogy anyja tudatába kerül, már véget is vetnek az életének? És akkor kifújt? Nem hiszem. Nem ezt hiszem. Nem ebben hiszek. Ennek ugyanis így semmi értelme nincs. Egy lemorzsolódó kis hámsejtnek lenni a Föld felszínén? Ez lenne a lét? Ez vicc. Ááá, dehogy. ((Tágas égen andalog... Fénylik mint a csillagok... ))   Zöldnek, kéknek születni egy narancssárga világban... Sokféle oka lehet, és sokféle kimenetele. Nem történik véletlenül, és mindenképpen egy nehéz program. Hogy feladod, vagy nem, az rajtad múlik: hogy mit hoztál magaddal, és vagy-e elég tudatos... Mondhatod: Könnyen beszél egy narancssárga... pff... Én meg azt mondom, hogy nekem más az életfeladatom. Nem ilyen típusú problémákat kell megoldanom. De nyugi, van nekem is mivel elmolyolgatnom az elkövetkező 60 évben

Staten Island Ferry

Bocs az előzőért, nyilván túlzás. Elkezdtem írni, aztán belelovalltam magam. A végére kifejezetten élveztem. Tetszik, amit írtam, de általánosítok. Ilyenek vagyunk, ilyen vagyok. Egyik pillanatban hevesen ver a szívem, kiesik egy pár dolog a számon, ami random felbukkan a fejemben, és upsz, ott a baj. Az írás furcsa dolog. Elkezded, csak úgy, ok nélkül, durr, bele egy gondolatba, ami motoszkál benned, először csak a felszínen kapirgálsz, aztán, ahogy folytatod és visszaolvasod, mintha szembe mennél az előző mondatoddal, pedig alig volt egy perce.. aztán arra ösztönöz, hogy átgondold az egészet, és rájössz egy csomó összefüggésre, elkezded keresni a logikát, a rendszert, összeáll, és már rég nem arról szól, amiről írni akartál. Mégis valami létrejött, de nem is tudod, hogy pontosan hogyan. Csak úgy ott terem egy oldal, kettő, és mikor felállsz a gép elől, egyszerre vagy könnyebb és nehezebb egy gondolattal… Hazaértem, és le akartam írni, hogy mi történt velem ma. Ehhez képest egyetlen metrón megszületett kis gondolatot írtam le, ami kb 4,56 másodperc alatt siklott végig az agyamon. :D Pedig elég hosszan zötykölődtem vissza Astoriába. Tegnap késő estig, illetve inkább hajnalig próbáltam összeszedni a portfoliómhoz szükséges grafikákat. Megbeszéltük, hogy Krisztivel elkísérjük Bendit Staten Islandre, ahol ma dolgozott. Onnan pedig Ferry-vel áthajózunk Manhattanbe.

A Working Girl - a kedvenc filmem első képsorain járt az agyam, ahogy Tess fejéből kipattan egy ötlet amivel később karriert csinál… (és összejön Harrison Forddal) Feltöltődtem. Kint álltunk a félórás úton, fújta a hajunkat a szél, fotóztunk, beszélgettünk, én bámészkodtam. 

A kis „pici” 8 emelet magas Statue of Liberty csak akkor olyan fenséges és csodálni való, ha úgy fényképezik. Egyébként nem olyan nagy szám Manhattan csillogó felhőkarcolóihoz képest. Viszont mindenképpen hozzátartozik a New Yorkról kialakított romantikus képhez, ezért így is, úgy is odavagyok érte:) Kikötöttünk, Kriszti ment dolgozni, én meg felfedező útra. Még nem jártam azon a környéken, vagy legalábbis nem emlékszem. Wall Street… tele csupa öltönyös félistennel. Nem viccelek. Tudom, ez a gyengém. De akkor is. Persze… nem volt mindenki Adonisz.  De majdnem:D Beültem egy parkba a City Hall mellett, néztem az embereket, sétáltam, elhatároztam, hogy legközelebb visszajövök feltöltött fényképezővel…(mindenem lemerült még a hajón ugyanis) Felszálltam a metróra, közben olvastam a kis Kindle-ömön… ami igazából a telefonomban van… mosolyogva nyitottam meg Vera üzenetét, ahogy a vonat kijött az alagútból. És minden jó volt. Kedden Marina and the Diamonds koncertre megyünk, már alig várom. Pénteken talán végre tényleg buli?! Múltkor hirtelen téli idő lett, szóval nem mentünk sehova… Itt az idő. 

Szeretettel a nagy játékosok alkalmi játszópajtásainak:)

Van értelme játszmázni?

Tegyük fel, van egy fickó, aki (úgy hiszi) megkap, akit akar, amikor akarja. Természete messziről, felületesen vonzó, egyébként menekül minden komoly dolog elől, felelősségérzete (ha másokról van szó) egyenlő a nullával. Személyiségének kínos részletei között ott van a dacos kis görcs, az öntelt egoista állat, a hímsoviniszta disznó, az akarnok, akinek mindig igaza van, ha nem, hisztizik… Persze benne él az édes imádnivaló is, a romantikus, érzelmes szerető, az intelligens, megbízható kisangyal. Ezek is felbukkannak néha-néha nagy csinnadrattával ünnepnapon, vagy amikor rossz fát tett a tűzre, esetleg nem biztos abban, hogy lesz-e szex, vagy tanúk vannak a közelben, akik később visszaigazolhatják, hogy „Barátom, hiszen Te mindent megtettél! Hagyd azt a picsát, gyere, menjünk csajozni!”  Szóval, van ez a típusú ember (Vagytok egy páran!), akibe valami miatt időről időre mégis belehabarodhat az intelligens, egzisztenciával rendelkező komoly szexi harmincas (akárhányas) nőtől kezdve, az éretlen kamaszlányig bárki.. .Aki vagy lenyeli, tűri, elfogadja az ezzel járó ideggörcsöt, és kuss, vagy szembe megy minden árral és megpróbálja jobb belátásra bírni az állatot. Mert persze tudja, hogy „ez az ő érdekeit is szolgálja”. Mindkettő gyomorfekélyhez vezet, aztán szakításhoz. Vagy fordítva. Vagy csak az egyikhez. 

Amennyiben Ő emberére akad, és hasonlóval találkozik, a történet ugyanez, csak fordítva sül el. Olyankor szenved. Szexszel gyógyítja magát.  

Van azonban egy másik igen népszerű út is. Kiismered az EQ-ban szegényes egyedet. Nagyon könnyű. Az esetek többségében a sztorijai (amiket gyanútlanul, boldogan, nagyzolási mániájából adandóan büszkén mesél) elegendőek ahhoz, hogy pontosan tudd, hogy mivel tartod sakkban, vagy mivel mész az agyára, mivel éred el, hogy te legyél a középpontban, és ne Ő. (Erre jók ezek a sztorik egyedül, egyébként általában szarul esnek, és nem vagy kíváncsi rájuk) Ego dolog. Kiismered, Játszmázol, trükközöl, rafinált dolgokat eszelsz ki. Egy ideig még élvezed is. És igen, eléred, amit akarsz, mert Ő végtelenül egyszerű, és erre nagyon büszke is. És egyszer csak, láss csodát, megszelídül! Komolyan megszelídül. Hát látod, hogy mennyire más, hogy teper, hogy kapar, hogy érdeklődik, hogy aggódik, hogy szenved, hogy küzd??? ÉRTED küzd. Igen, most learathatod a gyümölcsöt.

Nézzük mit adtál cserébe:

Megálltad, hogy ne keresd (üüügyes). A körmödet valószínűleg lerágtad (nem jó).  Elmentél randizni olyan fickókkal, akikhez semmi közöd (kifejezetten szar). Lelkiismeret-furdalásod lett, szembementél mindennel, aki Te vagy. Hazudoztál (talán csak neki, talán magadnak is). Játszottad a jégkirálynőt (talán csak neki, talán a barátaid előtt is)… Nem Őt hívtad fel, hogy elmond Neki az évszázad sztoriját, vagy elmond, hogy mire jöttél rá végre… Hiányérzeted volt… Szintre kerültél. Arra a szintre. 

Mit kaptál:

Elkezdett teperni érted… Felhív, mert veled akar… mert téged akar… CSAK téged akart… Ölelni akart. Szeretni akart. Végig sem soroltad, már ott a múlt idő.  Meddig is tartott? Addig, amíg be nem adtad a derekad… + két - három nap, esetleg 2 hét, néhány hónap, mondjuk 2… És aztán mi volt? Rájöttél? Persze! Semmi sem változott. Volt értelme? Volt értelme hetekig, hónapokig szembemenni magaddal, játszmázni, pózolni… ? Volt?  Ugye hogy nem?!... Fejezd be a hülyeséget. Ha kellesz neki, kellesz úgy is, ahogy vagy. Ha nem, akkor meg hagyd a francba. Ez a típus notórius hazudozó. Éhes kisebbségi komplexusát újabb lányok megszerzésével elégíti ki.  Nagyon édes, aranyos tud lenni, de még torz kép van a fejében a szeretetről és az ellenkező nemről. Élete bizonyos területén sikereket ér el, úgyhogy nyugi, nem hal bele, ha otthagyod, pláne, hogy mindig van egy marha, aki bedől neki. De nem baj, ez a tanulási folyamat része:D Nem menthetetlen, de sose hidd, hogy majd Te fogod megmenteni. Van olyan opció is, hogy megjavul egy pár évre, amíg az utód-témát elintézi (valamikor 30-45 között) aztán lelép egy fiatalabbal.

Készülj fel! Mert előfordulhat, hogy egyszer találkozol egy ilyennel, de észre sem veszed, hogy ebbe a típusba tartozik. Nem. Nem „átver” ilyenkor. Egyszerűen csak felnőtt. Szeresd nagyon.