Az előző bejegyzést néhányszor visszaolvastam, mert éreztem, hogy valami nem stimmel vele. Aztán rájöttem, hogy kicsit be voltam csípve, amikor írtam. NA ezért nem vezetünk részegen. Szóismétlés, stílustalanság. Sebaj. Ilyen is kell. (Nem kell, nagy tévedés.)
Alig vártam a tegnapot, ugyanis meleget és jó időt ígértek… másfél hét eső után, azt hiszem érthető volt az örömmel teli várakozás. És BINGO:) Már napok óta terveztem, hogy végre kimozdulok nem csak a lakásból, hanem az utcából is. Reggel nagy izgalommal választottam ki a szettet, amiben végre „megmutattam” magam szerelmem tárgyának, New York Citynek. Itt a levegő egészen más, mint otthon. Nagyon párás, és szeles. Ez meglehetősen furcsa kombináció. Ami női szemmel fontos ebből, hogy nagyon jót tesz a bőrnek, szinte nem is kell testápolót használni. Sőt, nem is kell, de mivel van itthon egy vagonnal, és jó az illatuk… Mindenkinek jár egy kis kényeztetés:) Ami a fiúk számára fontos információ, hogy a New York-i szél pimaszul lengeti annak a néhány jólöltözött lánynak a szoknyáját, akik Manhattan utcáit kifutónak használják. Igen, én is közéjük tartozom, csak épp tegnap a szoknyát rövidnadrággal helyettesítettem. Fel a magas sarkú papucsot, (ami kb egy órán át nagyon kényelmes volt, aztán gyötrő) napszemüveget, táskába egy esernyőt, ha véletlenül… És irány a Times Square. Ó…
Rengeteg ember ezerféle színben, kattognak a fényképezők, Nuts 4 Nuts, 6 T-shirts for 10$, villogó reklámok, óriás színházak, még nagyobb épületek… És tovább-tovább… és egyszer csak ott a PARK… a régi szerelmek lábnyoma.. a csókok íze számban, hol méz, hol áfonya… Na jó, nem… De… Csók igen, az volt. Régestelen régen, amikor még kicsirigó ;) voltam. Szerelem, az nem volt…. Deee, volt… Csak nem a csók gazdájához tartozott :D Szóval ott volt: a Central Park, a maga megnyugtató, kedves, öreg fáival, sétányaival, idióta kis mókusaival. Oázis a város szívében, bár egész New York egy hatalmas oázis azok számára, akik kiszáradtak a szürke hétköznapok sivatagában. Fúúúj… Elfogult vagyok. Ez van, amikor szerelmes az ember lánya. NA. A parkban csak ültem egy padon, miután átszeltem keresztben. Figyeltem az embereket: találkoznak, elválnak, futnak, kocsikáznak, kutyáznak, telefonálnak, mosolyognak, előzékenyek, többé-kevésbé odafigyelnek a másikra. Néha talán pont azzal, hogy nem figyelnek oda a másikra. Ez egyébként a város többi részén nem annyira jellemző. Többnyire rohannak a népek. Dolgozni, nézelődni, a gyerekért, a barátnő elé, az étterembe, a metróhoz… Így van ez jól. Viszont nem hátráltatják egymást feleslegesen, nem szólnak bele a dolgodba… Élni és élni hagyni. Maximálisan működik. Miután a Parkból eljöttem, a 5th Avenue-n sétáltam lefelé. Prada, Tiffany & Co. Louis Vuitton, Gucci, Armani, Fendi, Versace, Harry Winston, Cartier… Ismerős utcák… Filmekből, a Sex and the City-ből és a régi látogatásaimból. Hmmm. Fogok én még itt vásárolgatni :) Hazafelé már nagyon fájt a lábam, feltörte a papucs… Nagyszerű. Otthon ordítottam, mikor hidegvíz alá raktam... Áh…
Később elugrottam bevásárolni az esti vacsorához… Előételnek vettem tortilla chipset és guacamole-t, zellerszárat mártással, főételnek tepsis halat csináltam, sajtos tejfölös mártással, kis koktélparadicsomokkal, brokkolis bébirépás rizzsel… Húh… a mártás miatt nagyon laktató lett, és nagyon finom is. Kicsit talán túlsütöttem a halat… de ezzel együtt is sikert aratott. Mire vége lett a napnak, gondoltam ledőlök pár percre… Reggel ruhástól ébredtem fel.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése