Rossz kislány voltam. Elhanyagoltam a blogomat, a munkámat, kicsit magamat is. Jah. Most próbálom a telefonom és a Facebook alapján rekonstruálni a fejemben az elmúlt 10-12 napot. Sok nyomot találok mindenhol. Mint a lábnyomok. Pontosan tudom, mikor merre jártam. Fotók, check-in-ek, üzenetek, post-ok… Nyitott könyv az életem. Nem mintha zavarna, csak mondom. Ha zavarna, nem csinálnám. Még így is megmarad egy csomó dolog magamnak. Egyébként lehetetlen teljesen őszintének lenni. Az én fejemben a saját kis megjegyzéseim fele leírhatatlan. Egy része trágár, másik része túl intim, van olyan is, ami iszonyú ciki gondolatban is, leírva pláne. Ha pedig nem írok le mindent, az már eleve nem őszinte… Szóval kaptok is belőlem, meg nem is. Hogy eleget kaptok-e… Valakinek még sok is:) Nem csak nektek, magamnak is írom ezeket. Minden bejegyzés szépen el van mentve… a 20 évvel öregebb önmagamnak pedig nem akarok hazudni. Paraszt dolog lenne. Magammal szemben. :D Ugyehogy ugye?
Mi is volt? Memorial Day Weekend. Szombat óceán, vasárnap döglés, vagy mondhatnám, hogy édes semmittevés… de azt semmiképp sem, hogy édes semmit evés… (Tudom, ez szar volt) Ja és, a testvérkémmel moziba mentünk. Hangover 2. Nekem tetszett. Én röhögtem:) Mert nem emlékeztem az elsőre... Gondolom, mert másnaposan, félálomban láttam… Gáborék udvarán kivetítőn:) Úgyhogy nekem minden poén új volt:)
Hétfő... Hétfőn kimentünk Yorktown-ba BBQ partira. Ahol végül is minimális hangsúly volt a kaján, és partinak sem nevezném. Kellemes társaságban egy kellemes kis családi ház udvarán a nagy fa alatt (hinta rászerelve, ahogy kell), pléden heverészés, vörösborral. Ez volt. A sok kis kölök ott rohangált az udvaron, játszottak a locsolóval, iszonyú meleg volt. Megtudtam, hogy mi az a poison ivy- mérges szömörce, amit jobb, ha elkerülsz, mert… huh… szörnyű tünetei vannak, ha hozzáér a bőrödhöz, pláne ha allergiás vagy rá…
Szerda, Június elseje. Hm… Asszem dolgoztam. Bálintnak. Olyankor egész nap a gép előtt ülök. Nem, mégsem. Az sms-eimből ítélve a városban voltam. Bikinire vadásztam, hogy ne a Zsuzsiét hordjam, ami nagy rám, és nem az én stílusom. Haha… Jut eszembe! Valami szerencsétlen fickó azzal a szöveggel próbálkozott be Facebookon, hogy a fürdőruhámból is látszik, hogy van stílusom…. Aha, az unokahúgom 12 évesen választotta magának… Úgy röhögtem. A gyökér… :D… de tényleg… Krisztivel nézelődtünk, vásárolgattunk. Persze bikinit nem találtam. A Macy’s-ben pedig aztán van válaszék: egy félemeletnyi fürdőruha, a világ legnagyobb áruházában…. Múlt század eleji fa mozgólépcsőkkel. Átsétáltunk megnézni mi van Vicky-nél, de ott sem jártunk sikerrel… válogatós vagyok.
Mi volt később...
Csütörtök, Péntek… Pénteken Zsuzsi és Dalma bőszen készültek a szombati Garage Sale-re. A garage sale az, amikor pénzt akarsz csinálni a számodra feleslegessé vált dolgokból. Ergo, nem rakod ki csak úgy az utcára, vagy nem viszed azonnal vmi segélyszervezethez, hanem megpróbálsz keresni rajta. Kipakolsz a ház elé, felcímkézed a dolgaidat, és várod az utca népét, Vegye, vigye! Évente egyszer nem hülyeség egy ilyen, de van olyan, aki minden nap kipakol… Költözés előtt kifejezetten jól jön, és hasznos. Zsuzsi nem csak kacatokat, hanem sütit is árul ilyenkor. 40-et keresett, de sajnos nem fogyott el az összes furcsa színű süti. Egyébként kifejezetten finomak voltak:)
Közben lassan végignéztem az összes Sex and the City-t újra. Csak most angolul. Megdöbbentett, hogy mennyire balfasz voltam. Kívántam, hogy a Görény legyen Mr. Big, de csak a happy endre emlékeztem… És ahogy részről részre végignéztem, ráismertem ugyanazokra a körökre az életemben, amiket Big és Carrie futott éveken keresztül. Persze ilyenkor az ember bőg, kiborul. Még csak azt sem tudom mondani, hogy nem erre a filmre fizettem be. Mert én exactly erre a filmre fizettem be. A legokosabb az lett volna, ha amikor elhatároztam, hogy kimegyek azon az ajtón 3 nap után, akkor soha többé nem megyek vissza. De hát… ugye nem így történt.
Az általános iskolai osztálytársaim elkezdték szervezni az első osztálytalálkozónkat. De mondanom sem kell, már az időponton összebalhéztak. Nagyon komoly levélváltások voltak a Facebookon. Úgy röhögtem. Senki sem változott. Úgy tűnt, hogy én viszont igen. Régen - ahogyan emlékszem- azért én is jócskán benne voltam a szarkavarásban. Azt hittem az a normális. Szerencsére ebből kinőttem a középiskola előtti nyáron. Talán a következő osztálytalálkozóra ők is kinövik. Arra talán eljutok. Erre biztosan nem, de őszintén szólva nem is lenne nagy kedvem hozzá ezek után… Remélem, jól szórakoznak majd… hogy egymáson vagy egymással?...
Flushing Meadows Corona Park
Szombat este kimentünk oda, ahol a Men in Black vége játszódik. GÖRKORIZNI!!! Nekem ez új. Nem tudok görkorizni. Egyáltalán. A kölykök jól nyomják, de igazából Bendi ebben a nagy király. Krisztinek rossz tapasztalatai vannak, úgyhogy ő csak kísért minket és fényképezett a telefonommal. A lehető legjobban felszereltem magam védőkkel, plusz biciklis sisak. JÓHOGY… Hát hülye vagyok én? (Igen) NEM. Aki béna, védje magát. Nem voltam rossz, de be voltam szarva rendesen. A helyszín egy kicsit inspirált ugyan, mégsem élveztem a helyzetet. Legközelebb már jobb lesz. Nem szabad feladni.
Nyugis hétvége volt, bár ez nem olyan nyugi, mint amit megszoktam. Sokan vagyunk. Ami fun, meg minden, de még nem szoktam hozzá. Szokatlan nekem ez a sok gyerek. Még.
Néha nyaggatnak itthon, hogy nem nagyon mozdulok ki a házból. Tényleg nem, ugyanis pénzköltéssel jár. Nem tudok nem elverni néhány dollárt, amikor elhagyom a házat. Lehetetlen. Veszélyes. Elindulsz fürdőruhát venni, és kulcsakasztókkal, meg napszemüveggel jössz haza, és így is otthagytad a 90%-át, annak, ami megtetszett. Eljön még a vásárlás ideje, de először jöjjön el a munka ideje talán...
Hétfőn Krisztivel sétáltunk a Riverside Parkban Manhattanben… Beszélgettünk végre. Nincs sok alkalmunk rá egyébként. Jó volt. Kicsit „megmentem” a napokban. Ez annyit jelent, hogy magamba zuhantam. Amit a legjobban el akarsz felejteni, arra gondolsz a legtöbbet. Görény.
Kedden finom red snappert csináltam, fokhagymás spenóttal:) Szerdán fehérhúsú füstölt-halas csodasalátát, miután hazajöttem a Barnes&Noble könyvesboltból. És persze megint nem sikerült fürdőruhát találnom.
Szerdán reggel a szokásos edzés után (ja, mert edzünk Krisztikével, és a kajára is odafigyelünk… (ami nem jelenti azt, hogy én pl. nem felejtek el enni- mert most fél 6 van és a reggeli kukoricapelyhen kívül nem ettem még semmit,de nem is vagyok éhes.. Ma nem volt edzés, gondolom azért)) …a reggel beharangozott óceánparti fürdésre vágytam a döglesztő melegben, de csak délután 5 kor tudtunk elindulni Rockaway Beachre. Mire kiértünk, már hűvös volt, a víz jéghideg, a part üres. Néhány fehéringes, feketenacis zsidó kamaszkölyök kivételével mi voltunk az egyetlenek.
Lőttem, pár képet, aztán hazaindultunk.
Hazafelé pedig egy óriási áruházban végre megvettem a tökéletes fürdőruhát:) Mondtam is, hogy most egy hétig jól vagyok:) több hetes keresgélés után a siker íze még édesebb :) Meddig is? még 5 napig jól vagyok:) Mire hazaértünk, már Zsuzsi készítette a vacsorát (gombapörköltet), és a vacsora utáni desszertet…
Almás pitét:)
Másnap ismét kimentünk 4esben Long Beachre. Zsuzsi is jött:) tanítási szünet volt a Brooklyn/Queens Day miatt.
A parton végre találkoztam Verával, akit itt ismertem meg New York-ban a Pacha-ban, még márciusban. Nagyon vagány, dögös csaj, a barátnőivel volt a parton. Megbeszéltük, hogy összefutunk. Érdekes, hogy most találkoztunk másodjára, de olyan, mintha régóta ismerném. Egyébként ő is jósol kártyából, igazi kis cigánylány. Nagyon bírom. Meglátjuk, hogy mi lesz belőle. Ha minden igaz, holnap este dolgozik, mi pedig úgy tervezzük a tezsvíremmel, hogy benézünk a Pacha-ba:) Pásááá… Ezer éve nem voltam sehol. A zenét Vera szerint utálni fogom.. egysíkú fos techno… De csak kibírom valahogy.. és ha egyszer most jó az időpont?!...
Valamit alkotnom kell. Napok óta érzem. Legszívesebben kiénekelném magamból, ami nyomaszt, de nem jó, mert nincs hangom. Írni oké, de látod, nem jó módszer, mert 12 napja nem írtam semmit.
Szóval a strand után bementünk egy óriási művészellátóba... Vettem egy pár művészetis cuccot. Még nem mertem kipróbálni a dolgokat, annyira olcsó volt minden… Meglátjuk. Ti is meg fogjátok látni. Ha úgy érzem. :)
Szóval ez történt velem az elmúlt pár napban. Közben dolgozom, (illetve most helyesebb azt írnom vagy épp őszintébb,) hogy dolgozgatok… nem voltam a topon. Nem volt ihletem. Nem volt megfelelő hozzáállásom… Most, (talán a új fürdőruha miatt :D ) jobb a helyzet.
Innen visszanézni, átgondolni a kapcsolataimat (nem csak a PÁRkapcsolataimat, hanem a barátaimmal való kapcsolatomat, a veletek való viszonyomat, a szüleimmel kialakult helyzetet, a volt kollégáimmal kapcsolatos dolgokat… Nagyon más, mint otthonról, a közepéből. Vannak emberek, akikkel nem gondoltam, hogy szinte mindennap, akár többször is beszélgetek majd. Van, akinél még nem érkezett el az ideje annak, hogy jelenkezzem. Van, aki úgyis tudja, hogy felhívom, amint fontos lesz, hogy beszéljünk. Van, aki hiába várja, hogy hívjam, és van, aki jobban hiányzik, mint gondoltam. Van, akire sokkal többet gondolok, mint bármikor, van, akire egyáltalán, pedig régen meghatározó volt. A távolság vicces dolog, mert van akihez közelebb hoz.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése